Triduum a Nagyvárad-újvárosi templomban

Ünnepi szentmisével kezdődött az idei fogadalmi triduum a Szent László-templomban 2018. február 11-én. A szónok Román János nagybányai esperes-plébános volt, a szertartás főcelebránsa Fodor József általános helynök.

A török uralom alóli felszabadulást követően, az 1693-ban újraalakított nagyváradi latin szertartású székeskáptalan fogadalommal kötelezte el magát, hogy hálaadásul és engesztelésül minden évben a farsang utolsó három napján szentségimádást tart, melynek helyéül a Szent László-templomot választotta. Idén február 11-13. között zajlik a triduum, a meghívott lelkipásztor pedig Román János nagybányai esperes-plébános.

A vasárnap délutáni első lelkigyakorlatos szentmise főcelebránsa Fodor József általános helynök volt, aki bevezetőjében arra hívta fel a figyelmet: február 11-e a Betegek Világnapja, ezért az ünnepi szentmise keretében részesülhetnek a betegek kenetében mindazok, akik a szentség felvételéhez szükséges felkészítésben részesültek és a plébános ajánlásával rendelkeznek. A szentség felvételéhez szükséges a kegyelmi állapot (gyónás, szentáldozás), illetve a kellő megokoltság (előrehaladott kor, vagy komoly betegség).

Prédikációjában a szónok megtisztelőnek nevezte, hogy ilyen gazdag történelmi múlttal rendelkező közösségben lehet. Ugyanakkor bejelentette, hogy a három egymást követő nap témája Isten szava, Isten örökkévalósága és Isten jelenléte.

Felidézte, hogy a kommunizmus évtizedeiben, főleg a sztálini diktatúra idején Moszkvában az elvtársak két irányba próbálkozva akarták tönkre tenni az egyházat: egyrészt a karizmatikus vezetőik börtönbe zárásával állt szándékukban úgymond lefejezni, másfelől pedig nevetség tárgyává szerették volna tenni, kipellengérezni. Főleg az utóbbiba sok energiát fektettek, és ezen elképzelés része volt az is, hogy a Bolsoj Színházban a Krisztus frakkban című, a kereszténységet kigúnyoló mű ősbemutatója szerepelt az esti programban. Egy híres színész, Alexander Rosztovcev alakította Krisztust. Ünnepelt sztár volt, és meggyőződéses kommunistaként ismerték. A színpadon felépítettek egy nagy kocsmai asztalt, amely a templomi oltár szerepét töltötte be itt, és rajta sorakoztak a vodkás üvegek. Az első felvonásban az „oltár” mellett részeg papok és apácák vedelték a tömény szeszt, és röhögtek azokon a durva vicceken, amelyeket egy kövér szerzetes mesélt. Minden a terv szerint alakult tehát. A második felvonásban aztán az említett színész lépett be a színpadra. Feladata az volt, hogy Szent Máté evangéliumából, a hegyi beszéd elejéről- „Boldogok…” – olvasson fel két verset, majd hajítsa a sarokba a Szentírást azzal a felkiáltással: „Adjatok nekem frakkot és cilindert!” Lassan és ünnepélyesen olvasta a verseket, de ahelyett, hogy a szerep szerint a Bibliát elhajította volna, tovább olvasta: „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Boldogok…” A rendező és valamennyi szereplő elsápadt, és a közönség is felfogta, hogy rendkívüli esemény szemtanúja, hiszen nagyon mély indíttatásból és belső átélésből beszélt a színész, és ez olyan mély nyomot hagyott bennük, hogy szó szerint halotti csönd támadt. Tovább olvasott azokról, akiket Krisztusért üldözni fognak. Amikor abbahagyta az olvasást, magához szorította a Bibliát, térdre esett, és hangosan felkiáltott: „Uram, irgalmazz nekem, bűnösnek”. Ekkor lement a függöny, és a darabot örökre törölték a műsorból, míg a színész nyomtalanul eltűnt.

Nem mutatták be többé, mert Isten szavának ereje van - hangsúlyozta a lelkipásztor. Megtestesült Krisztusban, súlya és hatása van, ha ott van a gondolatainkban, a tetteinkben, a szívünkben, ha Szent János evangélistához hasonlóan az Úr szeretett tanítványává válunk, ha olyan a lelkületünk és a hozzáállásunk, mint a Szűz Máriáé.

Elődeink anélkül, hogy bármit tudtak volna rólunk, vagy bármit tudtak volna azokról a korokról, melyek utánuk következtek, fogadalommá tették, hogy itt, a Szent László-templomban, az utolsó farsangi napokon emlékezzünk, imádkozzunk az Oltáriszentség előtt, szentségimádást tartsunk. Ez bennünket kötelez, tegyünk eleget elődeink bizalmának, feltétlenül hordozzuk ezt a bizalmat - kérte a szentmise végén Pék Sándor várad-újvárosi esperes-plébános.

Az ünnepség méltóságát emelték a Kribus Mónika kántor-karnagy által irányított Halmos László-kórus énekei.

 

Forrás: erdon.ro

Kövessenek minket a Facebookon is!