A premontrei rend nagyváradi széktemplomának felszentelési évfordulója

A premontrei rend nagyváradi széktemplomának felszentelési évfordulóját ünnepeték 2017. szeptember 18-án. A szentmisét Fejes Rudolf Anzelm várad-hegyfoki apát, prépost-prelátus mutatta be.

Bevezetőjében Fejes Rudolf Anzelm apát arra hívta fel a figyelmet: szeptember 18-án a nagyváradi széktemplom felszentelésének évfordulóját ünneplik. Egy-egy templomnak sajátságos ünnepei vannak, s ilyen a felszentelés napja, mely eredetileg búcsúval volt összekötve. A másik a védőszent ünnepe, és e két dátum sokszor egy napra esik, a váradi premontrei széktemplom esetében viszont két nap különbség van a kettő között, így azonban két alkalom is adódik az ünneplésre.

 

Homíliáját az apát arra építette fel, hogy mindannyiunk kereszténysége templomhoz kötött, boldogan gondolunk vissza arra a helyre, ahol megkereszteltek és megbérmáltak, elsőáldozók voltunk, vagy házasságot kötöttünk. Mégis, ha meg szeretnénk határozni, hogy mi egy templom, az Ószövetségig kell visszamennünk, ahol a szent sátor volt a meghatározó. Amikor Izrael népe még nomád életmódot folytatott, ez töltötte be az első templom szerepét, volt a találkozások helye a zsidók számára, és ezt a hagyományt, hogy a templom Isten és az ember fontos találkozásának helyszíne, átörököltük egy kicsit mi, keresztények is. E kapcsolat nélkül csak épület lenne a templom. Ha azonban belépünk egy templomba, akkor valami megérint, furcsa érzésünk van, mert tudjuk, hogy egy kérdés nem vitás: az, hogy ez Isten lakóhelye, érezzük a jelenlétét. Ő a kezdeményező, és a mi válaszunk után párbeszéd alakul ki köztünk az imádatnak és az elragadtatásnak ezen a helyén.

Ugyanakkor a kora középkorban a keresztény templomok keletelve voltak, vagyis az ajtó a keleti falon volt kialakítva azért, mert Ezékiel próféta látomása szerint az Úr kelet felől vonul be, és ezt az élményt akarták átélni. Napjainkban, mikor villanyvilágítás van, ennek már nincs különösebb jelentősége, de régebben az ablaknak szerepe volt a fényjátékban: úgy helyezték el, hogy világítson be a Nap, hiszen a világosság Isten felé emeli a lelket - magyarázta az apát.

Örüljünk, hogy nekünk vannak templomaink, mert Európában sajnos egyre több helyen nem valósul meg a léleknek a lélekkel való találkozása. A hívekre és a papokra egyaránt szükség van ahhoz, hogy a templom templom legyen, mert mint épületnek a hivatása tőlünk függ - hangsúlyozta Fejes Rudolf Anzelm.

 

Forrás: erdon.ro

Kövessenek minket a Facebookon is!