Alapításuk 400. évfordulóját ünnepelték a lazaristák

Páli Szent Vince napján, 2017. szeptember 17-én, ünnepi szentmise keretében emlékeztek meg a lazarista rend alapítójáról a Katalin-telepi Csodásérmű Boldogasszony plébániatemplomban. A főcelebráns Böcskei László megyés püspök volt, Fodor József általános helynök prédikált.

A híveket a váradi származású Barta Szabolcs CM, a lazaristák magyar tartományfőnöke köszöntötte, megköszönve mindenkinek, hogy elfogadták a meghívást, és eljöttek együtt ünnepelni a rend alapítóját, az egész vincés család lelki vezetőjét. Kiemelten üdvözölte a 95 éves Termeczky Jenő atyát, aki Bécsből érkezett e jeles ünnepre, amelyen arról emlékeztek meg, hogy 400 éve indult el a világban a vincés karizma.

 

 

A szentmise bevezető részében Böcskei László megyés püspök azon meggyőződésének adott hangot, hogy ez az ünnepség nem csupán egy emlékezés valamire, hiszen talán nem nagy merészség azt állítani, hogy kapcsolódik azokhoz az évfordulókhoz, melyek ez időtájt meghatározzák, átjárják az egyházmegye életét. Lehet gondolni például a Szent László jubileumi évre, mely jó alkalom a gyökerekre való visszatekintésre a megújulás reményében, azokra az oszlopokra, melyek megalapozták a helyi katolikus hitéletet, és melyekre támaszkodva a jövőt is lehet építeni. A lazarista évforduló nem annyira a gyökerekre való emlékezés, hanem inkább irányt mutató, ugyanis Páli Szent Vince tulajdonképpen életprogramot adott, és amikor mi a jövőbe nézünk, úgy kell alakítsuk életünket, hogy annak tartása legyen, viselkedésünk méltónak bizonyuljon keresztény mivoltunkhoz, és így kell viszonyulnunk azokhoz a realitásokhoz, melyekkel nap mint nap szembesülünk.

 

Úgy fogalmazott a főpásztor: azokra a vincés élményekre és tapasztalatokra támaszkodva, melyek az elmúlt időszakban a templomban megtartott előadások folyamán ismeretekké váltak, nekünk is fel kell ismernünk a kihívásokat. Nem szabad ezek mellett közömbösen elmennünk, hanem mi is el kell köteleződnünk a jó szolgálata és a szegények felkarolása mellett, amiképp ezt Páli Szent Vince és az őt követő szerzetesek és nővérek esetében látjuk.

Homíliájában Fodor József általános helynök több történettel szemléltette: Páli Szent Vince életpéldája bizonyíték arra, hogy a szeretet és a megbocsátás mindennél többet ér. Nem szavakkal, hanem pozitív cselekedetekkel menthetjük meg a világot, a lazaristák pedig utat mutatnak nekünk, hogy miképpen vehetjük észre a szükségben szenvedőket és szolgálhatjuk a jót.

 

Egy allegória szerint az Égben azt észlelték, hogy a Földön elhatalmasodott a Gonosz, szenvedést okozva az embereknek, ezért a Jóság Angyala az Úr trónusához járult, azt kérve tőle: vessen véget ennek. Az Úr igazat adott neki, és az Igazság Angyalának pallosával halálra ítélte a Gonoszt. A vérpadon azonban a Gonosz elkezdett rimánkodni, jajveszékelni, azt ígérni, hogy megjavul, ezért az Úr azt mondta a Kötelesség Angyalának, ne hajtsa végre az ítéletet. A Gonosz diadalmasan távozott, de hogy nem volt őszinte, kitűnt abból: ezután összeállt nővérével, a Hálátlansággal, hogy együtt uralkodjanak a világon, melyben azóta a kegyetlenség, a nyomorúság, a szenvedés, a nélkülözés dominál. Ilyen világ volt 400 éve is, Páli Szent Vince idején, és ő látta, hogy a világ egy óriási klinika, tele szenvedőkkel - magyarázta a vikárius. Hangsúlyozta: az életéből rengeteg olyan esemény kiragadható, melyek mind-mind azt bizonyítják, hogy együtt érzett a szenvedőkkel, és próbált segíteni nekik. Ilyen például, amikor már gyermekkorában lemondott arról, hogy a jutalmul kapott pénzért furulyát vegyen, ami után nagyon vágyakozott, s inkább odaadta a pénzt egy sebesült öreg katonának. Egy másik alkalommal pedig a megőrölt liszt felét egy rászoruló idős asszonynak ajándékozta. Lelkületére jellemző, hogy „minden mínusz átírt pluszra”. Még amikor nem volt magánál, akkor is a Salve Reginát énekelte, tanításaival pedig gyógyulást nyújtott a lelki betegeknek. Szellemi hagyatéka azt üzeni: Krisztusnak kell érvényesülnie a hivatásunkban, melyet végzünk.

Az elhangzottakért, illetve a szertartáson közreműködőknek Vass Csaba lazarista szerzetes, Katalin-telepi plébános mondott köszönetet, az ünnepség agapéval zárult.

 

Szent Vince 1581. április 24-én született Dél-Franciaországban, az 1823 óta Saint-Vincent-de-Paul nevezett településen. Dax városában a ferencesekhez járt, később egyházjogot tanult Zaragozában, majd Toulouse egyetemén. 19 éves korában szentelték pappá. 1617-ben a Chatillon-les-Dombes nevű plébánián megalapította az első Szeretetegyesületet, amelynek feladata a szegény betegek gondozása lett. Szinten ebben az évben megszületett a Misszióstársaság, mely a szegény falusi nép oktatását tűzte ki célul népmissziók indításával, valamint a papság mélyreható képzését. A társaság anyaháza a párizsi Szent Lázár kolostor lett, innen származik a lazaristák elnevezés.

1633-ban Marillac Szent Lujza segítségével egy női közösséget is létrehozott, amely a Szeretet Leányai nevet kapta, közismertebb nevük: vincés nővérek. Szent Vince vezetésével így olyan közösségek alakultak, melyek felkarolták a szegényeket, az elhagyottakat és a betegeket, valamint foglalkoztak a gályarabokkal és az árva gyerekekkel is. Ez utóbbi tevékenység különösen is fontos volt a harmincéves háború (1618-1648) idején.

 

Forrás: erdon.ro

Kövessenek minket a Facebookon is!